Tessék itt a válasz: Mi az, ami engem akadályoz? A csalódások, amik engem értek, fallá emelkedtek az életemben, aminek következtében elérhetetlen, és megközelíthetetlen lettem, és emiatt az én számomra is a másik nem. Nem hiszek a saját boldogságomban, a valóban működő képes párkapcsolatban. Berendeztem az életem az egyedül állók életére, teret sem hagyva annak, hogy ez változzon.
Egy szép reggel viszont arra ébredtem, hogy de rossz nekem, és Isten milyen igazságtalan, hogy engem egyedül hagyott ezen a földön. De hála az Ő kegyelmének, megmutatta számomra azokat a falakat, amik engem akadályoznak mindebben, és nem az Ő akarata volt ez, hanem az én szabad akaratom, amikor úgy döntöttem, hogy akkor majd jó lesz nekem egyedül.
Nem jó! De hosszú az út a gyógyulás felé. Mert igen félek az újabb csalódástól, attól, hogy megint visszaéljen valaki a bizalmammal.
És ha már teljesen őszinte vagyok, akkor azt is be kell vallani, hogy befolyásolnak azok a sztereotípiák, amiket a már házasságban élőktől lehet hallani, hogy egy pokol az életük.
Bár én mindennek ellenére hiszem, hogy létezik jó kapcsolat. Ha két ember szereti és tiszteli egymást, ha teljes lehet a bizalom, ha egymásra tudják bízni magukat teljesen, akkor, ha jönnek nehézségek, mivel jó az alap, ezért megoldást találhatnak a felmerülő gondokra. Ezek a konstruktív megoldások pedig magasabb szintre fogják emelni az ő kapcsolatukat:)
De Isten kegyelmes és a gyógyulás útjára léptünk, igen Isten és én. Nélküle ez lehetetlen. Megmutatott dolgokat, amikben nem helyes a működésem, és megőrzi leendő páromat attól, hogy ezekkel szembesülnie kelljen.
Formál.
Lehetőségeket ad, és összetörte a csigaházamat. Védtelen maradtam a világban, de ő körül ölel oltalmazó karjaival. És ez a védelem mindennél biztonságosabb. Nincs vissza út a csigaházba. Meg kell tanulnom újra emberek között élni. Erre adott nekem egy kiváló gyülekezetet, ahol rengeteg új ismerősöm és barátom lett. Sokan imádkoznak értem, és a teljes „felépülésért”. Túl sokáig éltem a csigaházban a falaim között. Végre újra élek, lélegzek, barátkozom, kommunikálok, néha csalódom, szeretek.
De a vágyott szerelem, a társ még mindig várat magára. Igen, mert még nem vagyok rá kész. És köt egy fogadalom, amit Istennek tettem: ha egyszer férjhez megyek, az én férjem lesz a legboldogabb férj, aki valaha élt ezen a világon. Én ezt komolyan gondoltam, viszont nekem ahhoz készen kell állnom, hogy a ezt az ígéretemet megvalósíthassam.
Néha azon gondolkodom, ha ilyen sokáig kell várni, akkor biztos, Isten valami nagyon nagyot készít. De valószínű mind kettőnknek fel kell épülnünk hozzá, készen kell állnunk majd rá, hogy amikor találkozunk, valóban egymás felei lehessünk. Hogy valóban kiegészíthessük egymást. Hogy a két fél, egy biztos alapokon nyugvó teljes egész legyen.
Kitudja, talán Ő is pont most bontogatja a falait maga körül, talán ő is pont most formálódik Isten fazekas műhelyében.
Hálát adok Neked Atyám, hogy minden nap közelebb viszel a gyógyuláshoz! Hálát adok Neked azért, hogy minden nap rávilágítasz valamire az életemben, ami még megoldásra vár! Hálát adok neked azért, hogy formálsz és türelmes vagy hozzám, mert én sajnos minden nap képes vagyok elbukni valamiben. De köszönöm, hogy Te mindig új lehetőséget adsz, és nálad sosem lehet semmit teljesen elrontani. Hálás vagyok neked azért, hogy formálsz engem és a leendő férjemet is. Hálás vagyok Neked, hogy nem feledkezel meg rólunk sem. Hogy a Te akaratod az ami most van, és a Te akaratod lesz az is, ami eljövendő. Mert reményteljes jövőt tartogatsz nekünk. Mert Te sosem feledkezel meg gyermekeidnek tett ígéretedről. Áld meg napjainkat amit még egyedül kell töltenünk, hogy áldottak lehessenek azok a napok, amikor már együtt leszünk előtted kéz a kézben a Te akaratodból. Ámen
Ámen
VálaszTörlés