Mit mond nekünk Isten az igén keresztül? „De keressétek először az Ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásként megadatnak nektek.” (Mt. 6:33) Akkor tehát mire is van szükségünk? Arra, hogy Istennel közösségben lehessünk, hogy Őt keressük, hogy általa legyünk vezetve. És Ő ráadásként megadja nekünk mindazt, amire szükségünk van. Hiszen Ő jót tervezett a mi éltünkkel. Ő nem arra teremtett bennünket, hogy végig szenvedjük a földi életet, ami egy kegyetlen büntetés az Ő részéről, ha majd ezt méltósággal elviseled, akkor utána, a halálon túl majd jó lehet neked gyermekem, de addig, csönd és szenvedjél. Istennek nem ez a terve! NEM BÜNTETÉS a Földi lét. Természetesen ezt magamnak is mondom, mert néha képes vagyok büntetésként megélni azt, hogy élni kell, és sokszor mindent megadnék, ha kiszállhatnék ebből a rémálomból, de gondolkodjunk már egy kicsit! Ki teszi rémálommá az életünket? Hát nem mi magunk? Mert mindenféle elvárásokat támasztunk önmagunkkal szemben, mert azt hisszük, hogy az a normális. Mert mások úgy csinálják, és Ők pontosan meg tudják mondani a következő kérdésekre a választ: Hány éves koromba kell érettségizni, hány éves koromban kell főiskolára járni, hány éves koromban kell férjhez menni, gyereket szülni, és így tovább. De a nagy elvárások között nem jut időnk arra, hogy megkérdezzük Istent, szerinted, nekem mi lenne a legjobb? Ő valószínű sokkal jobban tudja, mint én, vagy bárki más. A saját tapasztalatom az, hogy amikor nekem fogalmam sincs arról, hogy mit kellene csinálnom, nekem nincsen tervem, amihez makacsul ragaszkodom, akkor Isten csodálatosan tud vezetni abba az irányba, ami számomra a legjobb út, a legjobb irány. És ezek közül, még soha nem bántam meg semmit. Sőt ezek a legjobb dolgok az életemben! De amikor egy ilyen „fogalmam sincs” állapotban a tudatomra ébredek, és elkezdek akarni, nagyon, akkor rendszerint letérek a jó útról és ott szokott kezdődni az én rémálmom, ami miatt utána Istenre haragszom, hogy miért hagyta, nem igaz, hogy nem tudta megakadályozni, kötelessége lett volna megakadályozni, hogy ez megtörténjen. Persze, mert én nem vagyok elég fontos Neki, és még mélyebbre süllyedek a sötétségbe.
De biztos vagyok abban, hogy Ő megpróbálta megakadályozni, csak lesöpörtem Őt, hogy bocs, de most nem érek rá, nem látod, hogy mennyire el vagyok foglalva azzal, hogy megvalósítsam önmagam?! Maradj már csendben ott a sarokban, most nem érek rá odafigyelni rád. Lehetnél tapintatosabb. Legalább Te értsd meg, hogy most nem érek rá. Azért ennyit igazán elvárhatok, azt hiszem. Jó persze, tudom, hogy neked köszönhetem, és Te vezettél ide, de köszi, most már egyedül is menni fog. Persze, hogy nagyon hálás vagyok neked ezért, de ezt már mondtam, most pedig tényleg bocs, de nem érek rá.
Majd szót fogad. Csendben marad. Számára nem létezik a türelmetlenség. Türelmesen vár, és figyel, de nem hagy egyedül. Megengedi, hogy kipróbáld magad, nélküle, de ennek következményei vannak, tetszik- nem tetszik. És általában nem tetszik! Dühösek vagyunk, és csalódottak, de nem csak magunkban csalódunk, hanem úgy gondoljuk, hogy Benne is csalódunk! És nagyon tudunk Istenre haragudni. Hibáztatni Őt! De van szabad akaratunk, azt is mi akartuk. Mi akartunk „bölcsek” lenni, ott az Édenkertben. És tegye a szívére a kezét mindenki, ki az, aki nem evett volna arról a fáról? Én, ha őszintén magamba nézek, ettem volna! Ugyanúgy, ahogy Éva evett a fáról. De szabadságunk van mellette dönteni, ugyanúgy, ahogy szabadon elküldhetjük Őt, és elfordíthatjuk a figyelmünket róla. De testvéreim, Ő akkor is ott van mellettünk, midig mellettünk van. És pont ugyanannyira szenved, amikor mi szenvedünk, szomorú, ha szomorúak vagyunk, Neki is fáj, de Ő készen áll arra, hogy vigasztaljon, mert megérti, amit te érzel, mert Ő is érzi azt, amit Te érzel!
Ő már akkor megbocsátott, amikor még meg sem születtél. Krisztus a Te bűneidet is felvitte a keresztre magával, Ő már akkor tudta, hogy Te ezeket el fogd követni.
De miért? Csak, mert SZERET. Ő a szeretet! Ő nem tud mást tenni, és nem is akar. Csak szeretni, és csak azt kéri, hogy engedd, hogy szeressen! Engedd, hogy jót tegyen veled, hogy jót tervezzen az életedben!
Boldog akarsz lenni itt a Földön? Akkor csak egyet tehetsz! BIZZ BENNE! Bízd rá az életed, a gondolataid, a fontos, és kevésbé fontos döntéseidet, ne Te akarj, hanem engedd, hogy Ő vezessen. És ne kételkedjél, Te kicsinyhitű. Jézussal együtt mi is tudunk a vízen járni. Ami nélküle lehetetlen, az vele együtt lehetséges! A felhők fölött, mindig süt a nap!
Tehát testvéreim csak egy dologra van szükségünk: Istenre, az Ő ismeretére, és arra, hogy közösségben maradjunk vele, hogy figyelmünket Rá fordítsuk, és bízzunk Benne! Ő munkálkodik!
AZ Úr áldjon benneteket!
Somogyi Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése